Heti dalmegosztásunkban a gyomorból elhörgött szólamoktól a gyönyörű melódiákig terjed a skála. De tényleg! /Fotó: Aborted/
Heti dalmegosztásunkban a gyomorból elhörgött szólamoktól a gyönyörű melódiákig terjed a skála. De tényleg! /Fotó: Aborted/
Friss nótát mutatott a novemberben Európa-turnéra induló Frank Carter & The Rattlesnakes. A zenekar a The Drugs című tételt Jamie T-vel vette fel, a videó az alábbiakban nézhető meg. A nevezett turné hazánkat sajnos nem érinti, hozzánk legközelebb Bécsben lesznek láthatók.
Egy a címéhez igen méltó dalt adott ki Frank Carter és zenekara. A Sticky, ami a csapat soron következő nagylemezének a címadó dala azt az érzést írja le, amikor hajnal háromkor bekarmolva vársz a valamikor a távoli jövőben érkező buszra. Ismerős, ugye? A nagylemez október 15-re várható.
Heti válogatásunkban minőségi modern metal, progresszív súly, melodic death metal, angol punk és darkwave. /Fotó: Spiritbox/
Eheti dalmegosztásunkban képregény black metal, egykori punk jóval szelidebb megközelítésben, amerikai rocksztár új szólólemezzel, hardcore Kaliforniából és a hét legnagyobb durranása és botránya, a Rammstein új dala.
Magyarországon először az Akvárium Klubban ad koncertet Frank Carter and the Rattlesnakes. A zenekar az End of Suffering című legújabb albumával érkezik március 30-án, a KisHallba.
Idén duplázni fog Magyarországon a punk-veterán Frank Carter vezette Frank Carter And The Rattlesnakes. Egyrészt a Szigeten, másrészt az március 30-án az Akváriumban is bemutatásra kerülnek majd a csapat legszebbjei, viszont hogy ne maradjanak a rajongók friss tétel nélkül - a csapat legutóbbi anyaga két éve jött ki - egy új dalt, a Crowbart meg is kaptuk tőlük ajándékba. Tessék készülni, lesz tánc!
A Szigetes fellépés mellett egy saját bulit is fog adni az egykori Gallows énekes és szólózenekara, a Frank Carter & The Rattlesnakes. A punk legenda és csapata március 30-án fogja bevenni az Akvárium színpadát, a további infók majd hamarosan érkeznek.
Dühös kölykök voltak, legendákat írtak. Lánglelkű amatőrök, akik hangszeres tudás és normális felszerelés hiányában hirdették nézeteiket, üvöltötték érzéseiket a színpadokról azoknak, akik pontosan ezt akarták látni és hallani. Hiszen pont olyanok voltak és ugyanazt érezték, mint ők. Akik sokkal durvábban és gyorsabban kezdték a punk zenét játszani, mert a belső és külső dolgokhoz való hozzáállásuk is sokkal határozottabb volt. Ahogy a véleményük is. A zenei világ jobbik fele esetében pedig legalább egy kedvenc hardcore bandája - ami valahol és valamikor egy dühös pofont zenei értelemben lekevert - az biztos, hogy mindenkinek van. Ha nincs, akkor keressen egyet és valamit köszönjön meg neki. Az extrém zene ugyanis tőlük kapta a legtöbb útmutatást. A közönség pedig a legerősebb belső tartalmat, mint vértet. Ellenük vétkező környezetük ellenében. Küldetéstudattal. Cikkünk viszont most pont annak szól, hogy mi történt és történik ezekkel a legendás fazonokkal, akik miután a három akkordos szabályrendszerben elmondtak és eltoltak mindent, amit el lehetett, új zenei utakra találtak. Mint H.R., Freddy Madball, Walter Schreifels, Paul Bearer, Rocky George, Jacob Bannon és a többiek...